A görög és római színház hatása az Erzsébet-kori előadásokra mélyreható és nagy horderejű volt, és meghatározta a darabok előállításának és előadásának módját ebben a korszakban.
1. rész: A görög színház hagyatéka
Az ókori Görögországból származó görög színház jelentős hatással volt az Erzsébet-kori előadásokra. A görög dráma alapelemei, köztük a maszkok használata, a színészek külön szerepekre osztása és a kórus beépítése, mind szerepet játszottak az Erzsébet-kori színházi gyakorlat kialakításában.
Az Erzsébet-korabeli színházi alkotások fejlődését a görög színdarabok szerkezete, amely olyan különálló részekből áll, mint a prológus, a parodos, az epizódok és az exodus. Az olyan írók, mint William Shakespeare, a görög drámaírók, például Aiszkhülosz, Sophoklész és Euripidész tragikus és komikus formáiból merítettek ihletet.
2. rész: A római színház hatása
A görög hagyományok által erősen befolyásolt római színház is jelentős hatással volt az Erzsébet-kori előadásokra. A rómaiak hozzájárultak a görög drámai elvek adaptálásához és terjesztéséhez, miközben saját újításokat is bevezettek.
A kidolgozott színpadi gépezet, a változatos szcenikai elemek, a valósághűbb jelmezek és kellékek alkalmazása a római előadási hagyományok hatására bekerült az Erzsébet-kori színházi gyakorlatba. A római színházak építészeti tervei, mint például a félkör alakú ülőalkalmatosságok, befolyásolták az Erzsébet-kori játszóházak, például a Globe építését.
3. rész: Kompatibilitás az Erzsébet-kori színészi technikákkal
A görög és római színház alapelvei szorosan illeszkednek az Erzsébet-korszakban alkalmazott színészi technikákhoz. A görög színházból örökölt álarcok használata lehetővé tette a színészek számára, hogy drámai módon átalakítsák magukat, lehetővé téve számukra, hogy egyazon produkcióban több szerepet is betöltsenek.
A görög és római előadások markáns testisége, valamint a vokális kivetítés és kifejezés hangsúlyozása összecsengett az Erzsébet-korabeli színészi igényekkel. A korábbi hagyományokra jellemző felfokozott, deklamáló stílus az Erzsébet-korabeli színészek által kedvelt nagyszínpadi gesztusokban és kidolgozott beszédmintázatokban kapott visszhangot.
4. rész: Kompatibilitás a színészi technikákkal
A görög és római színház maradandó öröksége a modern színészi technikákra is kiterjed, mivel az ezekből az ősi hagyományokból kibontakozó elvek és gyakorlatok továbbra is a kortárs előadásmódok meghatározói. Az előadás fizikaiságának eredendő megértése, az énekkifejezés jelentősége, valamint a maszkok használata az átalakulás és a megtestesülés eszközeként mind-mind visszhangra talál a jelenlegi színészi módszerekben.
Sőt, a görög és római színház hatása az Erzsébet-kori előadásokra rávilágít a színházi hagyományok időben és térben fennálló összekapcsolódására, kiemelve e klasszikus formák tartós hatását a színészet és a színpadi alkotások fejlődésére.